A tornaterem második emelete – itt találkoztunk mindig. Tanítási idő volt, de természetesen ilyen helyen nem folytak órák. Ez volt az a hely, ahol Shimamura és én barátok lettünk. Itt lógtunk, tévéműsorokról és főzésről beszélgettünk, pingpongoztunk. Fejemet a falnak támasztva, egy kicsit sóhajtottam. Mi volt ez az érzés? Tegnap arról álmodtam, hogy Shimamurával csókolózunk. Nem mintha olyan lennék. Biztos vagyok benne, hogy Shimamura sem. Nem is érdemes megismételni magam, de tényleg nem olyan. Csak, amikor meghallja a barát szót, azt akarom, hogy rám gondoljon először. Ez minden.